2. fejezet
2011.08.28. 15:07
II. fejezet
Egy új barát
[Carolin szemszöge]
A magányos ember hőstette - mindig kényszerű hőstett. A felderítő az ellenség hátában csak akkor dolgozik egyedül, ha elvesztette a kapcsolatát a társával.
Gondoltam egy szóra. Aki meghalja ezt a szót első gondolatai: seprő, hegyes kalap és orr, csúnya, ráncos, bibircsókos arc, varázskönyvek, katlan alatta a tűzzel, egy nagy fakanál mellyel a katlan tartalmát kevergetik, sok undoríró összetevő és Salem. Ez az egész hazugság. Talán csak Salem és a varázsigéket rejtő könyvek. Senki nem tudja mi az igazság. Padig nagyon meglepődnének, hogy mennyire más a mese és a valóság.Ezeken gondolkodtam miközben ültem a vonaton. Otthonról megyek az albérletembe. A szüleimből már elegem van. Megint veszekednek. Nem rég szálltam fel a vonatra, de otthonról már fél napja eljöttem. A nagyszüleimtől jövök, mert elvittem hozzájuk a húgomat. Nem volt szívem otthagyni. Anyám sokat dolgozik és semmi kedvem azt hallani, hogy a részeg apám molesztálta őt. Istenem, mikor válnak már el? Ha választhatok, inkább megyek anyával, mint azzal a részeggel. Eljövetelem nem volt épp a leg kellemesebb. „apuci” nem akart minket elengedni és ezért elintéztem neki egy vérző orrot. Megérdemelte.
- Jaj, ne!
Odalent vártak a suli idiótái, akik soha nem tanulnak 1-2 pofonból. De most kitolok velük. Körülnéztem nem e van valaki ebben a vagonba, de ezek szerint nincs. Hát kinyitottam a Túloldali ablakot és kiugrottam azon. Át a síneken majd az autópályán és már a városban is vagyok. Innen még 1 óra és az albiban is vagyok.
Amint sétáltam a városban egy hatalmas tömeg állt az egyik ruhabolt előtt. Mi a rák…? Megjött az új kollekció és arra várnak? Mikor mát tisztán hallottam a kiabáló csitrik szavait kicsit meglepődtem.
- Imádunk Bill… - egy másik – Tom te vagy a kedvencem! - túlsó végéről –Georg vedd le a pólód! – Jesszus. Mégy egy hang – Gustav mutasd az angyalszárnyaidat te angyal!
Na, jó. Ez már túl sok volt nekem. Már épp mentem volna el mikor kinyílt az ajtó és a tömeg két oldalra húzódott és begurult mellém egy autó. Az a négymilliárdos kis vakarcs tolta ki a seggüket a boltból – amúgy én is szeretem… a számaikat. De őket már kevésbé. Beképzelt majmok. – egyenesen… felém? Ja hogy itt az autóluk mögöttem. Hát én gyors léptem… volna, ha egy kis kurva el nem lök. Csak tegye még egyszer. A vászon, katona zöld színű katonatáskám elvetődött tőlem még messzebb. Basszus a cuccaim. Fú, ha eltört benne az mp4-em én megölök a kis csitrit. Au… ez nagyon fáj.
Amíg agy fájlaltam magam és felnéztem a fiúk még csak a felénél tartottak az aláírások szórásánál. Már keltem volna fel mikor egy kéz bemászott az arcom elé. Inkább nem fogattam el. Fel álltám és észrevettem, hogy a „drága” dobos Gustav. Majd elém tolta a táskámat.
- Kösz.
- Legközelebb vigyázz.
- Legközelebb a te drága rajongód vigyázzon, mert nagyon megbántja. – Tekintetemet arra a kis… inkább már meg sem szólalok.
- Akkor vigyázz magadra. Viszlát.
Elment mellettem és megfogta a vállam. Valami rettenetes érzés támadt bennem. Mintha ő nem ember lenne, hanem valami egészen más. Valami furcsa és érthetetlen okból a vámpír szó ugrott be. meg ráztam magam és indultam volna tovább, ha a sikítozó lányok nem állták volna utam.
Egy 10 perc után kiverekedtem magam a tömegből és mentem is tovább. Előttem megint nem szívesen látott alakok jelentek meg.
- Szia, Carol! Mi van veled? Jól vagy?
- Hát… most már nem.
- Mert, hogy?
- Mert megkérdezted.
- Aljas kis boszorkány.
- Üss meg! De akkor te kétszeresen kapod vissza.
- De felvágták valakinek a nyelvét.
- A tieteket fogom felvágni, ha nem, takarodtok el az utamból.
Drága barátomat, A Baseball ütőt vettem ki táskámból – ki tudja, milyen alakok mászkálnak a városban.
- Most legyen nagy a pofád!
- Ezt még akkor is meg fogod bánni.
Elmentek. Hála az égnek. Utam most a parkon vezetett keresztül. A napot már csak bukdácsolni lehetett látni. Fénye mindent sárgára festett, és valahogy békességet érez ilyenkor az ember. De vajon miért? Hiszen ez csak azt jelenti, hogy jön a sötétség és ilyenkor minden veszélyesebb. Pláne a parkokban. Itt sétálok én is. Letelepedtem az egyik fa tövébe, mert már nagyon fáradt vagyok. Zenehallgatás közben elszunyókáltam egy kicsikét. Mert, hogy amikor felébredtem már sötét volt. 10:00 óra. Jesszus, hogy aludattam eddig? Na de most már megyek. Az emberek biztos hajléktalannak néztek xD. Épp hogy felkeltem valami vicsorogni kezdett mögöttem. Egy farkas o.O? Hogy kerülhet ide egy farkas? Na de ezen még gondolkodni se bírtam, mert ez egyenesen felém tart. Hát akkor… FUTÁS!!! Sebességemet egy ember törte meg.
- Vigyázz már!
- Mert?
- Mert… Gustav?
- Igen. Mert?
- Mert egy farkas van a hátam mögött és sebesen rohan utánam.
Ez meg hova tűnt. Az előbb… még itt volt. Vagy… Mindegy. Én megyek tovább. De már sétáltam. Nem volt mögöttem semmi. De azt a bunkót sem láttam az este folyamán. Hogy miért bunkó? Mert nem köszönt.
Már nincs, messze az albi. Ott van a sarkon. Na ne! Már megint meg akarnak erőszakolni valakit azok a barmok?
- Hé! Ti ott!
- Nocsak, Carol. De jó hogy itt vagy. Így mind kettőnknek jut egy. – nézett a haverjára. Ekkor kellett elővennem a baseball ütőt.
- Azt nem hinném. Na, tünés!
- Nyugi cica! Nem fog fájni. – ez tényleg hülye. Én nem közelítenék egy lányhoz, akinek fegyver van a kezében.
Hát lesújtottam rá.
- Héj haver menyünk! Inkább nem veretem szét magam.
- Ha! gyáva kutyák! – az ismeretlen lány felé fordultam – hé, kiscsaj! Jól vagy? Már rég otthon kéne lenned. Nem pedig az utcán mászkálnod!
- Te se beszélj!
- Én „haza” megyek. Vagy legalábbis az albérletbe. De neked viszont haza.
- Nem mehetek haza. – fejét szomorúan lehajtotta. Útálom hogy lágy szívű vagyok, de jó fejnek tűnik. – Figyi…
- Mi az?
- Nem alszol nálam? Itt van a lakás a sarkon.
- Nem akarok zavarni.
- Egyedül vagyok. Nem zavarsz.
- Akkor… kösz.
Van egy olyan érzésem, hogy nem csak ma éjszaka fogom még látni és hogy remek barátok leszünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vampirkonnyek.blog.hu/api/trackback/id/tr763185552
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.